A fogcsikorgatás manapság szinte népbetegségnek számít.
Oka elsősorban a stressz, amit a szervezet ily módon - általában éjszaka - vezet le.
Következménye lehet: kialvatlanság, reggeli tarkó és hátfájás, a fogak nyakán az ínyszélnél kialakuló kopás és nagyfokú érzékenység, fogtörés. Súlyos esetben a fogak rágófelszínéről teljesen eltűnhetnek a csücskök és a barázdák.
Fogorvosok és alvásszakértők egy érdekes jelenséget figyeltek meg: alvás közben egyes páciensek meghatározott - zenileg is értékelhető - motívumokat "csikorgattak". Egyes esetekben Liszt Ferenc H-moll szonátájának kezdő témáját is rögzítették.
Lehetséges ez? Játszhatunk a fogainkkal zenét? Esetleg komponálhatunk is? Akár a legnehezebbnek tartott zongoradarabot is? Bizonyára igen!
Rágó (latinul Mol-áris) fogaink csücskeinek, csücsöklejtőinek, domborulatainak és barázdáinak össz-száma kb. 88, csakúgy mint a zongora billentyűinek!
Gondoljunk csak bele: hányszor ébredtünk arra, hogy egy dallam jár a fejünkben, amit időről időre visszaidézünk, dudorászunk és fütyürészünk? Lehet, hogy egy zenész lakozik mindenkiben, csak a megfelelő hangszert kell megtalálni hozzá?
Azonban vigyázzunk: a túlzott csikorgatás molárisainkkal molesztálja a mellettünk mormolókat, demolarizálhatja a környezetünkben élőket.
Ha sokat komponál, a mellékhatások tekintetében keresse fel fogorvosát vagy zenetanárát!!